Ruhafelújítás - a boholytalanító

Ha úgy szeretnél öltözködni, hogy a környezetet minél kevésbé károsítsd, akkor elég sok mindenre oda kell figyelni, de véleményem szerint egyáltalán nem nehéz ez, és ha egyszer rákattansz, akkor mindig keresni fogod a legkevésbé környezetterhelő megoldást, ami a saját életedbe beilleszthető.

A környezettudatos öltözködés egyik nagyon fontos eleme az, hogy egy ruhát a lehető leghosszabb ideig hordjunk, hogy minél később váljon ruhahulladékká, és minél később kelljen helyette újat vásárolni/gyártani.

Nem konkrétan szoknyákról szól ez most, én pulcsikon, kabátokon alkalmaztam eddig. Már jó sok éve többek között Mengyán Eszter holyduck oldalain művelődök a fenntartható ruhatárat illetően. Én most a karácsonyi nyugiban kipróbáltam egy (számomra) új módszert, amit Eszter többször is bemutatott a posztjaiban:

A boholytalanítót. Tádámm: 

A 90-es években Anyukámnak járt valamilyen katalógus, ruhákat és egyebeket lehetett onnan rendelni. Ott láttam először boholytalanítót, de akkor még komolytalan kacatnak tűnt az egész a műanyag tojásvágó, zöldségfaragó, zoknipárosító csipesz mellett. Teljesen el is feledkeztem a létezéséről.

Aztán pár hónapja újra megláttam, de mivel nem vásárolok semmit (csak nagyon-nagyon ritkán), elég nehezen adtam rá a fejem. Sokáig érlelgettem a gondolatot, de Mosonmagyaróváron a rövidáruboltban, ahol a varráshoz kellékeket szoktam vásárolni, kint volt egy a pulton, és nem is volt drága. Még akkor is többször otthagytam, aztán karácsony előtt eltűnt. Akkor már persze egyből sajnáltam, mondtam is a bácsinak, hogy már bánom, hogy nem vettem meg. Azt mondja, úgy emlékszik, van egy a kirakatban. Na persze, utolsó darab, arra már muszáj volt gyorsan lecsapni, hazahoztam. 

Első próbára felújítottam vele egy gusztustalanul bolyhos, ámde gyönyörű színű borsózöld, gyapjútartalmú pulcsit. Nem két perces művelet volt, de nagyon jó lett!

Íme, ilyen volt: 

Meg ilyen: 

Közben pár pulcsit még megcsináltam, a fiam is örökölt egy kabátot az öcsémtől, amit boholymentesíteni kellett, de a fő mű is megszépült végre: az egyik kedvenc kabátom. Ezt kb 2-3 éve kaptam egy kedves ismerőstől, azt mondta, csak rajtam tudná elképzelni. Hát igen, elég egyedi, nekem nagyon tetszik, és képzeljétek, annyira illik hozzám, hogy sokan kérdezik, hogy én varrtam-e :)))

Bár tudom, az én testalkatomhoz nagyon nem áll jól ez a fazon, de a színe, az anyagok, a foltminta, a csillogás, a különböző gombok: ez mind együtt, csúcsszuper szerintem.

Ez a kabát sajnos nagyon rondán kibolyhosodott azóta. Borzasztóan. 'Előtte' fotókat nem készítettem, de nézzétek, ilyen szép lett! Felvarrtam a leszakadt gombot, megerősítettem, ami lógott, és újra gyönyörű lett, kb, mint újkorában. 

Érdemes a ruhákkal kicsit törődni, gondot fordítani rájuk. (Ez saját magamnak is szól! :) Így tudod minél jobban elodázni, hogy hulladékká váljanak, és így tudod elkerülni ezzel a fölösleges vásárlást.

Meg persze, én ilyen egyedi kabátot úgyse találnék egyhamar. Úgyhogy ruhamentésre fel!!! :)))))

Nézz körül a Szoknyagyárban egyéb textilmentési tippekért!